Fintha Gábor

Végvár volt Mélykút (Bács-Kiskun m. déli része /F./) is, Muity Sándor élvonalbeli négyesfogat hajtó jóvoltából. Történelmi tény, hogy ő volt az első téesz elnök, aki kitalálta a melléküzemágat, s annak hasznából gazdaggá tette az egész települést. És tény az is, hogy börtönbe csukták érte. Mert az egy ilyen világ volt.

Meg olyan világ, hogy a mélykútiak rajongtak a fogathajtásért, a lovazásért. Talán még áll az európai szintű lovaspálya (már nem /F./), amelyen a nagy versenyek zajlottak. S amikor zajlottak, a falu lakói fogadták be a szép számmal érkező vendégeket a tiszta szobákba. Aztán, nehogy éhen haljanak a néhány nap alatt, disznót vágtak, sőt borjút, más baromfiakról nem is szólva, s ahogy kell, igazi népünnepély lett a fogatversenyből, több tízezres nézősereggel.

Ami egyik alkalommal Fintha Gáborral itt megesett, az már akkor volt, amikor az "öreg" Muity már éppen befejezte versenyzői pályafutását, hogy attól kezdve már csak a fia, Muity Ferkó sikereinek éljen (ezt megelőzően volt olyan év, hogy a magyar hajtóbajnokság csapatversenyét ők ketten nyerték, a mélykúti Alkotmány Tsz. csapata, apa és fia. Pedig akkoriban volt még néhány jó hajtónk rajtuk kívül is /F./).

A verseny harmadik napján történt, akadályhajtás közben.

A rengeteg vendég nagy része autóval érkezett, s az autókat rendezett, kettős sorokban le is parkolták szépen a pálya bejárata melletti réten, legelőn. Csupán néhány, későn érkezett renitens nem állt be a sorok végére, hanem csak úgy hanyagul otthagyta az autóját eme sorok végében, bezárva ezzel az utat, a többieket.

Fintha Gábor meg alig bírt már nóniuszaival a nagy melegben a pályán. Szépen adták elő az akadályhajtást, de mire a téglalap alakú pálya lelátóval szembeni jobb sarkába értek, ahol is egy jászolhoz kellett a szín alá beállni, majd tolatva kijönni, Finthának elfogyott az ereje.
A tolatást még rendesen megcsinálta, és még ráfordította a fogat elejét a téglalapnak a a lelátóhoz vezető rövid oldalára, de aztán elszabadult a pokol.

A nóniuszoknak ugyanis már nagyon elegük volt az egzecíroztatásból, s mivel betéve tudták a programot, azt is tudták, hogy már csak két akadály van hátra, aztán vége, itt a szabadság!
Nekilódultak hát, hogy minél hamarabb véget vessenek ennek a cirkusznak. Vágtába csaptak és vágtatva fordultak be a rövid oldal végén a kifele vezető hosszú oldalra is. Közben persze vitték magukkal a kocsit is, amely úgy lefegett utánuk, mint Dávid parittyája. A derékszögű jobb kanyarban felborult, nekicsapódott a lelátót védő kerítés beton oszlopainak, odalapítva a segédhajtó lábát, a kocsi megakadt az oszlopban, de a megvadult lovak ezzel mit sem törődve húztak, és elszakították egy pillanat alatt az istrángot. Fintha Gabi pedig, aki ekkor még nem engedte el a szárat, próbálta tartani a lovakat, a bakról fölfelé indulva, s a szárral vontatva olyan volt, mint amikor sárkány száll az ég felé. Rövid repülés után azonban hason földet ért, elengedte a szárat, a négy dromedár meg rajta-rajtában, párosával még összekötve, száguldva indult kifelé a parkolóba.

A pályát lezáró sorompót szerencsére még idejében felnyitották, ott nem történt baj. És nem történt baj a parkolóban sem, egészen addig, amíg a jó három kilométert körbevágtázó lovak, még mindig vágtában hazafelé nem indultak. Az istálló ugyanis ott volt a pálya mellett.

A két ló szépen elfért egymás mellett ott, ahol az autók utcát hagyva, sorban álltak. Száguldottak is az egyik utcán hazafelé. Arról viszont már nem ők tehetnek, hogy azt az utcát, amelyen ők jöttek, a végében egy Opel, meg egy Ford Taunus zárta le. A dolog őket sem zavarta túlságosan. Mentek tovább torony iránt. Az egik ló elfért az autó mellett, a másik nem. Amelyik nem fért el, az felugrott az autó tetejére.

Arra nem számíthatott szegény, hogy az autó olyan gyenge jószág, hogy nem bír el egy ötmázsás lovat. Az első két lábával a szélvédőn, a hátsó kettővel meg a hátsó ablakon, a hátsó ülésre lépett be hát szegény pára, s ott meg is ragadt.

A lónak sok baja nem esett, az autó viszont megszenvedte kissé a találkozást. Különösen, hogy a lovat csak úgy lehetett kivenni az autóból, hogy előbb el kellett dönteni autóstól oldalra, majd szépen lehúzni a lábáról a kaszni maradványait. Sikeres, emlékezetes derby volt ez is...

(A történet szereplőivel kapcsolatos további "tudnivaló" az is, hogy Fintha Gábor a mélykúti versenyek egyikén ismerte meg későbbi feleségét, Marikát, aki Muity Sándor lánya, Muity Ferkó húga volt /F./.)