Szvetnik Joachim Emlékmúzeum – olvasható a fehérre meszelt falú parasztház kapujában. A Bács-Kiskun megye déli határa mentén fekvő Mélykúton példát mutatnak abban, miként lehet felfedezni és megőrizni egy település messze földön híres szülöttének emlékét.

Becsülendő mentalitás, ha egy kistelepülés nem hagyja feledésbe veszni híres elszármazottjának emlékét. Mélykút igazán büszke lehet Szvetnik Joachimra, akinek neve összefonódik a Szent Korona amerikai azonosításával. A mester annak idején vegyes érzelmekkel indult a tengerentúlra. Őszülő hajából levágott két tincset, hogy ha valami történne vele, azt temessék az édesanyja mellé. Szerencsére nem esett baja, történelmi ereklyéink pedig hazakerülhettek. Később gyógyíthatatlan beteg lett, az Esterházy-kincsek restaurálását már nem tudta befejezni. Akkoriban jártam nála. Bámészkodtam a műhelyében, élvezet volt vele diskurálni az öreg parasztház verandáján. Nehezen szedte a levegőt, de kikísért. Március volt, nyíltak a tavaszi virágok, fájdalmát valamelyest enyhítette, hogy megcsodálhatta őket. Asztalán ott lapult a meghívó a Kossuth-díj átadására, de már nem tudta átvenni, néhány nappal előtte megállt a szíve.
Most, hosszú évek elteltével, ugyanabban a házban nézelődöm. Emlékmúzeum lett belőle. Szvetnik Joachim képzőművészeti alkotásai, egykori lakásának berendezési tárgyai, műhelye sértetlenek. Ahogy a verőfényes folyosón beszélgetünk emlékének megszállott ápolójával, a mélykúti háziorvossal, néha olyan érzésem támad, hogy a „restaurátorok királya” velünk van, pedig már húsz éve halott. Szobáról szobára az ő szellemisége érződik, keze nyomát őrzi minden – és felidézem magamban jellegzetes, vékonyka hangját is.
A nagy hírű mester házát még életében Mélykútra hagyta, azzal a feltétellel, hogy halála után rendezzék be múzeumnak. Sokáig húzódott a dolog, az örökösök közt háború dúlt. Mivel nem volt kijelölt gondnok, bárki beléphetett a házba, aki megszerezte a kulcsot a községházáról. Nem csoda hát, hogy sok értéknek lába kelt. Aztán képbe került a település orvosa, a 26 éve ott élő „gyüttment”, Rauzs József, aki kedvtelésből az önkormányzati újságba írogatott helytörténeti cikkeket. Elhatározta, hogy bemutatja olvasóinak Szvetnik Joachim ötvös-restaurátori tevékenységét, mivelhogy a helyiek inkább muzsikusként ismerték, hiszen még lakodalmakban is hegedült. S ahogyan lenni szokott: egyre mélyebbre ásott a dokumentumok közt, azon vette észre magát, hogy önkéntelenül is rendezgeti a hagyatékot, köztük több ezer filmnegatívot. A doktor úr fáradságot és időt nem kímélve sűrűn felutazott a fővárosba, végigjárta a mester munkásságának helyszíneit, a legnagyobb szaktekintélyeket faggatta. Széles körű levelezést folytatott. Legtöbb helyen elismerték lelkesedését, de találkozott olyanokkal is, akik csak legyintettek, ugyan, mit akar ez a vidéki orvos. Summa summarum: a kitartó kutatás nyomán összeállt egy tanulmánykötet, melyet nemrég sikerült is megjelentetnie. Látva a szép kiállítású albumot, a mélykútiak elismerőleg csettintettek.
Közben az emlékház ügye is jól haladt. Annak létrehozásában megint csak Rauzs József jeleskedett. A doktor úr négy éve letett az önkormányzat asztalára egy javaslatot arról, hogyan lehetne felvirágoztatni a község idegenforgalmát, kihasználva jeles szülöttük emlékét. Miután zöld utat kapott, Malustyik János barátjával együtt neki is látott az elképzelések megvalósításának. Tulajdonképpen ők ketten lettek a gondnokok, vagy ahogyan magukat nevezik, „Szvetnik-bolondok”. Lebontották az oda nem való épülettoldásokat, szépen elrendezték az udvart, a kertet, kívül-belül kifestették az épületet, berendezték a szobákat, a műhelyt. Tavaly augusztus 20-án megnyitották az emlékházat, melyet sokan felkeresnek az ország legkülönfélébb szegleteiből, sőt külföldről is.
Mélykúton Szvetnik Joachim nevét vette fel az általános iskola, majd szobrot emeltek a mesternek, és szépen rendben tartják a sírját is. Megnyílt az emlékmúzeum, megjelent a róla szóló könyv. Felnőttet, gyereket megkérdezhetünk az utcán, biztosan tudnak mondani egy pár szót híres művészükről. És ennek csak örülni lehet. A példa pedig követendő.

Koronamentő
Mélykút leghíresebb szülötte, Szvetnik Joachim (1927–1988) egyik méltatója szerint a „restaurátorok királya” volt. Nevéhez fűződik a II. világháborúban csaknem teljesen megsemmisült Esterházy-kincsek helyreállítása. Pályája csúcspontja 1977-ben, az Egyesült Államokban őrzött magyar koronázási jelvények azonosítása és hazahozatala volt. Hazánkban több állami múzeum mellett szinte valamennyi történelmi egyház műtárgya őrzi a keze nyomát.

Forrás: Szabad Föld