Mint később látni fogjuk, a viszonylag kis földrajzi távolság ellenére a három, kezdettől fogva nagyjából azonos feltételekkel induló település közül csak kettőnél, Mélykútnál és Jánoshalmánál hasonló a lakosság származása és összetétele, Bácsalmásnál teljesen más. Ennek oka az egymástól eltérő telepítési politikában keresendő. A török kiűzése utáni első időkben mindhárom falu, illetve puszta előbb kamarai birtok, majd Mélykút és Jánoshalma (Jankovác) magánföldesúri, míg Bácsalmás (Almás) még hosszú ideig kamarai, vagyis állami tulajdonú volt. Így azután, mint Jánoshalma, mint Mélykút lakosságának zöme felvidéki, Bácsalmásé pedig a Szabadka és Baja irányából spontán betelepült bunyevácokon kívül, államilag a Német-Római Birodalomból betelepített németség volt. A felvidékről magyarok és szlovákok (vagy ilyen nevűek) Almásra is települtek, de sokkal kisebb arányban, mint a másik két községben. Így történt az után, hogy Jánoshalma és Mélykút magyar lakosságú, míg Bácsalmás háromnemzetiségű településnek számított.

A mélykúti helytörténet a falu első említését 1572.-re, tehát a török hódoltság idejére teszi.1. Valójában már a történészek szerint 1570 körül keletkezett török adóösszeírás (defter) is említi.2. A falu akkor a szabadkai nahijéhez (járás) tartozik és összesen csak három adófizető, és annak fiai lakják, akik valamennyien délszlávok. Ugyanez a helyzet 1578.-ban is, de akkor már 14 adófizető délszláv háztartás van a faluban.3. A mélykútiak bérlik a hajdani Szentmiklós falu puszta határát is.4 Az adófizető családfők száma 1590-ben 25 fő.

A mélykútiak csakúgy, mint a környezetében lévő többi 23 falu lakója, 1598-ban hűségnyilatkozatot tesznek Pálffy Miklós főkapitánynak, tehát a falu lakott, lakóinak számát azonban nem tudjuk.5

 Az 1649-es évben itt bérmál a belgrádi érsek, Ibrisimovity Marin majd 1673.-ban utódja Benlity Máté is, ami azt jelzi, hogy akkori lakossága katolikus délszlávokból, bunyevácokból állt.6.

 A török kiűzésének évében, 1686-ban keletkezett összeírás szerint Melkut (sic!) a szabadkai és Zombor környéki települések között jelentős számú, 100 háztartással rendelkezik.7 Ez kb. 500 fős lakosságot sejtet. Valószínűleg a felszabadító háborúk forgatagában válik ismét gyengébbé, mert az 1699-es összeírásban, Mélykút községben csak 21 gazda és ennek 5 felnőtt fia található, így az összlakosság mintegy 100 fő lehet.8. Almás és Jankovác nem szerepel ezen a listán, vagyis ebben az időben lakatlan. Valószínűleg itt lakott már az Evetovity és az Alaga család, mert egy 1734-es határper során Evetovacki Miklós és Alaga Péter magát mélykúti szülöttnek vallotta.8 a.

Mélykút község nem szerepel a vármegyei összeírásokban, sem 1715-ben, sem az ezt korrigáló 1720-as összeírásban, így valószínűleg lakatlan9..Ennek oka az, hogy a Rákóczi  szabadságharc idején a császárhű délszlávok ellen több hadjáratot vezettek, melynek során számos településüket felégették.

1727-1738-ig Czobor birtok lesz (szinte az egyetlen család, amely visszakapta a török idők előtti birtokainak töredékét), majd rövid Vajay- Orczy birtoklás után 1750-től a Grassalkovics család birtoka lett 1841.-ig.

A falu spontán újratelepülése 1728 körül kezdődik, ekkor még Szabadka filiája, 1733-tól azonban Jankovácé, az 1731-ben újratelepített falué, ahol ekkor szervezik meg az önálló plébániát. Tíz évvel a betelepítés után, 1743-ban 26 adófizetője van, vagyis a falu lassan elindul a fejlődés útján.10.

Nemcsak Mélykút újratelepülése történt ezekben a fenti időkben, hanem a Duna- Tisza közének teljes középső szakasza. Ez a vidék nemcsak a török miatt, hanem a kuruc háborúk miatt is szinte teljesen puszta volt, csak néhány város élte túl a viharos századokat, mint Baja, Halas, Szeged.

1718-ban települ újra Kiskőrös, Akasztó, Miske, 1719-ben Géderlak, 1720-ban Almás, 1722-ben Hajós, 1724-ben Nádudvar, 1731-ben Jánoshalma, 1734-ben Félegyháza, Majsa, Kecel. Hajósra és Nádudvarra német telepesek jönnek, ezek a falvak Mélykút vonatkozásában közömbösek, innen nem jött át Mélykútra senki.

Az újratelepülés elsősorban belső migráció útján történt a felsorolt falvakban, amelynek iránya elsősorban észak-déli irányú, de jönnek a Dunántúlról, a Tiszántúlról, sőt Erdélyből is, vagyis azokról a vidékekről, ahol a háborús pusztítások kisebb mértékűek voltak, ahol az emberveszteség nem volt olyan számottevő, mint a hadak útján fekvő Duna- Tisza közén.

A migráció volt szervezett és volt spontán is. A szakirodalom azt is számon tartja, hogy a belső migráció sem egyszerre, hanem több ütemben, hullámban történt, a felvidékiek első állomásai többnyire a Mátra alján lévő, a Pesttől keletre, délkeletre fekvő települések voltak, majd innen a telepesek egyre tovább nyomultak dél felé, mígnem teljesen benépesítették a két folyó közét.

A telepesek nemzetiségi megoszlása sem volt egységes, voltak közöttük magyarok, a dunán- és tiszántúliak, magyar és szlovák kétnyelvűek, mint a nyitraiak, barsiak, de árvai, liptói, túróci tiszta szlovákok is, akik csak anyanyelvükön tudtak. Neveiken is látni fogjuk (bár ez nem mindig döntő) ezeket a variációkat. Látni fogjuk azt is, hogy sokuk új hazájában, új falujában, elkülönülésként, régi településének, eredeti származási helyének nevét kezdi használni, de arra is láthatunk majd példát, hogy másodlagos származási helyének nevét veszi fel a család.

Bárth János szerint a családnevekből az eredeti származási helyükre és a családok rokonságára teljes biztonsággal következtetni nem lehet,11. de okirati források hiányában – ezek ugyanis a legritkábbak- csak ez a módszer marad és az esetek többségében túl sokat valószínűleg nem tévedünk.

                                                          II.                          

Mélykút község lakosságának rohamos gyarapodása az 1730-as évek elején kezdődött. A lakosság névszerinti, pontos megállapítását nehezíti, hogy a szabadkai ferencesek anyakönyvét, akiknek Mélykút ebben az időben a filiája volt, nem ismerjük, így az újratelepüléskor először érkezett családokat pontosan nem tudjuk meghatározni.

 További nehézségként jelentkezik, hogy amikor pedig az anyakönyvezés már Jánoshalmán történt, ugyanabban az anyakönyvben vannak bejegyezve úgy a jánoshalmi, mint a mélykúti lakosok, ám hovatartozásuk nincs mindig megjelölve. Amikor Mélykút egyházilag önálló adminisztratúra lett, 1748 – 1753 között itt vezették az anyakönyveket, de 1753- 1760 között ismét Jánoshalmán, aztán 1760-tól kezdve már szakadatlanul itt.

A jánoshalmi anyakönyvben, 1733-ban csak a házasultak anyakönyvében találunk mélykútit, novemberben köt házasságot Sári Pál és Ondók Anna. Keresztelésre vonatkozó bejegyzést nem találunk, ilyen először csak 1734-ben fordul elő. Mivel nincs mindig megjelölve illetőségük, lehetséges a tévedés, de ők alant felsorolva, valószínűleg mind mélykútiak voltak. Az is lehet, hogy egy részük már itt volt előbb is, minden esetre folyamatosan érkeztek, mert évente nő a kereszteltek száma.

A felsorolásokból hiányoznak az ismétlődések, egy- egy házaspárnak átlagosan kétévente születik gyermeke.

1734.-ben az alábbi házaspárok gyermekeinek keresztelését jegyezték be:

Molnár János /alias Szegedi/- Paraszt Ilona

Pajkos Máté- Szmonyicska Mária,

Holka György- N. Mária,

Csikós János- Kiss Ilona,

Ondók János- Juhász Katalin,

Újvári Imre- Buga Anna /Bugaják/

Horváth Tamás- Bódi Katalin,

Lévai István- Hajdú Judit,

Bendák János- Futai Katalin,

Bugyi Gergely- Molnár Zsuzsanna,

1735-ben kereszteltek:

Gyarmaczki György- Szitár Zsófia,

Vörösvárszky György- Zavaró Anna,

Horváth András- Takács Klára,

Sári Pál- Ondók Anna,

Horváth Bálint- Poradni Erzsébet,

Miskolcsik András- Petro Mária,

Magyar György- Gruncsics Mária,

Varga János- Horváth Katalin,

Koncsik János- Alli Erzsébet,

Hegedűs Márton- Gruncsics Mária,

Sáfrán György- Scsaszkinszky Mária,

Varjú István- Szomorú Katalin,

Miskolczi János- Nyúl Mária,

Kordány János- Gulyás Éva,

Siket Pál- Varga /alias Sváb/ Mária,

Talpas György- Pintér Erzsébet,

Polyák János- Szurok Anna,

Bugaják Máté- Miskolcsik Mária,

Görhöny András- Pap Dorottya.

                                                  Keresztszülő: Csepelye György- Scsaszkinszky Zsuzsanna

                                                                       Sziráczky Izrael,

                                                                       Rabata György.

1736-ban kereszteltek:

Szabó Ferenc- Kocsis Erzsébet,

Hanák János- N. Katalin,

Kolenák Tamás- Bugaják Dorottya,

Hovány János- Sziráczky Dorottya /alias Izrael/,

Rosacsik János- N. Dorottya,

Sánta Mátyás- Görheny Erzsébet,

1737-ben kereszteltek:

Dorosmai Márton- Kovács Ilona,

Sebők János- Tatár Katalin,

Hajós György- N. Erzsébet,

Nagy Bálint- Ribarik Éva,

Sziráczky György- Laukó Katalin,

Dávid György- Simon Éva,

Csutora György- Széles Anna,

Slapák Pál- N. Mária,

Kolárik János- Miskolcsik Dorottya,

Nagy János- Tatár Julianna,

Sáfrán János- Lakatos Ilona

Tóth János- Varga Erzsébet,

                                            Keresztszülők: Kereskényi Ádám,

                                                                   Szerencsik Zsófia.

1738-ban kereszteltek:

Kanizel Sebestyén- N. Katalin,

Kelemen György- Pál Anna,

Miskolcsik János- Miklósi Mária

Ha ugrunk egyet az időben és 10 évvel később, ugyanígy felsoroljuk azokat a házaspárokat, akiknek gyermekeit 1748-49-ben keresztelték, azt láthatjuk, hogy igen sok az új név, egyes nevek teljesen eltűntek, mások vannak helyettük. Ez akkoriban egy természetes folyamat volt, ebben az időben még nagyon sok helyen fogadták örömmel az új telepeseket. Kimutatható, hogy a közeli Kecel betelepítésében is részük volt a mélykútiaknak Természetesen ez fordítva is érvényes, Kecelről is jöttek át Mélykútra családok.

A Bácska délebbi vidékein ekkoriban még meg sem kezdődtek a szervezett betelepítések Később még látni fogjuk, hogy milyen jelentős számú mélykúti család vett részt Zenta betelepítésében, de ez időben később volt.

Bánovszki András- Kalmár Borbála,                         Belo György- Voita Dorottya,

Birkás András- Velcsicska Ilona,                              Balás Mátyás- Svábik  (Varga)Katalin,

Betyár András- Bálint Anna,                                    Bernád János- Kucka Katalin,

Czordán János- Szabó Éva,                                      Csizmadia István- Görhöny Mária,

Dalkó ( Galló)György- Mészáros Anna,                                 Dorosmai Jakab- Vörösváczki Anna,

Dudás János- Vörös Erzsébet,                                  Für Márton- N. Judit,

                                                                                Hakel Márton- Farkas Dorottya,

Horváth István- Horváth Mária,                                Horváth György- Rohacsek Katalin,

Juhász Mátyás- Mojzes Judit,                                   Kovács István- Sós Erzsébet,

Képeti János- Kunk Dorottya,                                   Mlinár Flórián- Hadriák Mária,

Kőrösi Márton- Szabó Judit,                                      Nacsinák Jakab- Gyarmati Judit,

Makai Ferenc- Görög Éva,                                         Nagy István- Fóris Zsuzsanna,

Novák György- Péter Mária,

Poradnik István- Takács Éva,                                   Pálinkás András- Velcsicska Katalin,

Pipás János- Szőgyi,                                                 Patai Ferenc- Novák Mária,

Pipás György- Gyetvai Mária,                                    Scsepanovszki János- Mlinarova Mária

Salamon András- Dugonyi Borbála,                          Szabó János- N. Anna,

Szekeres András- Miskolczi Mária,                            Szalai István- Szabó Judit,

Szelei Márton- Kapa Mária,                                       Sztankovics Márton- Baranyai Katalin,

Turcsány György- Varga Anna,                                 Tóth János- Velcsicska Anna,

Terpák János- Mészáros Ilona,                                 Treglár Pál- Hiska Mária,

Zelinka Márton- Palkova Rozália,                             Újvári György- Király Ilona,

Vörös Mihály-.                                                         Figura Miklós- N.Mária

Honnan jöttek és kik voltak ezek az emberek?

Minthogy jobb módszer nem mutatkozik, megkísérelném a Mélykúton használt neveik alapján meghatározni azokat a helységeket, ahonnan feltehetőleg eredetileg jöttek az emberek, esetleg több éves, vagy évtizedes továbbvándorlás útján. Ennek eredményeként hozzávetőleges képet alkothatunk arról, hogy az ország mely része volt kibocsátó helyük. Meg fogom említeni azokat a családokat is, amelyekről tudom, hogy nem eredeti származási helyüket, hanem közbülső lakhelyüket választották személynévként, illetve ritkán azt is meg lehetett tudni, hogy hívták az illető családot eredetileg.

Ezek a nevek a kezdetektől számítva 80-100 éven belül voltak jelen Mélykúton és egyesek a mai napig meg vannak, mások viszont eltűntek, már senki sem emlékszik rájuk.

A származási helyek három nagyobb egységre oszthatók, úgymint:

1.      A felvidéki megyék:

Árva megye: Alsókubin = Kubina,                 

Bars megye: Oszlonya (Szluka irtvány is itt van)= Oszlonyai, Szlukovényi, Vörösvár= Vörösvárszki, Vörösváczki, Simony=Simonyi, Körmöcbánya= Körmöczi, Csata= Csatai, Zsarnócza= Zsarnóczai, Kis és Nagykereskény= Keresnyei, Léva= Lévai.

Esztergom megye: Esztergom= Ersztergomi, Tokod=Tokodi, Bény= Bényi, Dág= Dági.

Hont megye: Drégelypalánk= Drégeli, Ipolyhídvég= Hídvégi („Hídvég” több helység nevében megtalálható szórész, de ez a legvalószínűbb).

Nógrád megye: Balassagyarmat= Gyarmati, Gyarmatszki, Szirák= Sziráczki, Csecse= Csecsei, Szécsény= Szécsényi, Kövesd= Kövesdi.

Nyitra megye: Tornóc= Tornóczi, Tornovszki, Lehota (számos helynévben szerepel szabadi jelntéssel) = Lehoczki, Turcsány= Turcsán, Turcsányi, Rajcsány= Rajcsán, Rajcsány, Rajcsányi, Érsekújvár= Újvári, Tura= Turai (lehet pestmegyei is), Mikófalu (Szucsán nyugati része, de lehet a Miklós keresztnév becézett formájából is) Mikó, Sári= Sári (lásd még a Pest PSK.vármegyét is).

Trencsén megye: Hodon (Demény falu része)= Hodoniczki, Bán= Bánovszki, Bánóczki, Illava= Ilovai, Zakopcie /magyar neve Dombelve/= Zakupszki.

Túróc megye: Besenyőfalu= Besenyei (más besenyő szórészű helységnévből is lehet), Kostyán= Kostyalik, Necpál= Neczpál, Megyes= Megyesi (de más helységnevekből is), Szucsán= Szucsán, Szucsány.

Zólyom megye: Radvány = Radvánszki.

Sáros megye:Bártfa= Bártfai, Kőszeg= Kőszegi (a Vas megyei Kőszeg is lehet), Eperjes= Eperjesi (lásd még Pozsony vármegye), Alsó- Felső Odor= Ódor.

2.      A Duna- Tisza köze:

Csongrád megye: Dóc= Dóczi (Sándorfalva része).

Borsód- Zemplén és Torna megye: Miskolc= Miskolcsik, Miskolczi, Battyán = Battyáni (de Szabadbattyán, Vácbottyán is lehet), Lak= Laki (de sok összetételben megvan, pl.Géderlak),Mezőkövesd= Kövesdi (lehet Bakóczakövesdi is),Torna= Tornai.

Heves megye: Eger= Egri, Náva (most Kisnáva)= Névai.

Pest-Pilis-Solt Kiskun megye: Kecskemét= Kecskeméti, Kecel= Keceli, Sári= Sári, Bugyi= Bugyi, Czegléd= Cziglédi, Czeglédi, Kiskőrös= Kőrösi (x 1755. 06. 10.-én Kiskőrösi Andrásnak van jegyezve), Dunapataj= Pataj, Patai, Bag= Bagi, Harta= Hartai, Tass= Tassi, Vacs= Vacsi, Sükösd= Sükösdi, Vác= Váci, Zsidó (1943.óta Vácegres)= Zsidóczki, Kóka= Kókai, Galgagyörök= Györök (nem valószínűbb a Hévízgyörök), Vácrátót= Rátóti.

3.      Egyéb, főleg dunántúli megyékből:

Pozsony megye: Eperjes= Eperjesi (de lehet Sáros megyei is).

Sopron megye: Csepreg= Csepregi,

Vas megye: Rátót= Rátóti (inkább Vácrátóti), Felső és Nemeshollós= Hollósi,

Herény= Herényi.

Zala megye: Hévíz= Hévízi (Hévízgyöröki esetleg).

Somogy megye: Szabadi= Szabadi (ha nem a Lehota szó fordításából), Lábod= Lábodi.

Fejér megye: Csákvár= Csákvári, Ercsi= Ercsi, Pázmánd= Pázmándi, Pázmánd.

Bács-Bodrog megye: Titel= Titeli.

Tolna megye: Udvar= Udvari.

Baranya megye: Bakóc= Bakóczi, Bagóczki, Somod= Somodi (A falut előbb Vasashoz csatolták, majd ezzel együtt Pécshez.)

Alsó- Fejér megye (Erdély): Enyed= Enyedi.

4.      Megyékről, országrészről való elnevezés:

Árvai, Baranyai, Borsódi, Gömöri, Nyitrai, Somogyi, Trencsényi, Szalai (Zalai), Erdélyi.

                                                            ---

A helynevekből képzett, így valószínűleg újonnan felvett neveken felül még számtalan, első látásra is szláv nevű család jött Mélykútra. Fentiekből látjuk, hogy már a kezdeteknél is van szláv név a teljesen magyar nevű telepesek között (Holka, Szmonyicska), de ezek a nevek igazán tömegesen csak 1770 körül kezdenek megjelenni Mélykúton. Jellemzően csak a házaspár egyik tagjának neve szlávos, a másik magyar, sokkal ritkább eset, amikor mindketten szláv nevet viselnek.(Pl. Belo- Voita, Kurtyák- Szedlák, Viszkocs- Dubova, Juza- Vojtek, Doszkocs- Plesko és Malustyik- Mudron.

Egy esetben az anyakönyvet vezető pap is beírta 1743. 05. 09.-i keresztelőkor, hogy az apa, Tóth János, szlovák (vagyis tót) nemzetiségű. Az anya egyébként Velcsicska Anna valószínűleg szintén.

Ezek a telepesek, mint arról már fentebb szó volt, zömükben magyarok és szlovákok voltak, de valószínűleg a cseh (Brezovszki, Dosztal) és ruszin (Odor) népelem is megtalálható volt közöttük.  Egészen biztos, hogy egy részük magyarul sem tudott, ami főleg a nevek képzésénél mutatkozik, ez ugyanis teljesen szláv szabályok szerint történt. A Vörösvárszki, Radvánszki, Sziráczki, Halaszki, Bánovszki, Gyarmatszki, Tornovszki, Miskolcsik nevek magyar városnevekhez fűzött szláv ragozással keletkeztek. Joggal gyanakodhatunk tehát, hogy a többi, magyar városnévből képzett, teljesen magyar nyelvi szabályok szerint létrejött név mögött sem mindig magyar etnikum található.

Ugyancsak megmutatkozik ez a nőnem használatánál, amelyre (különösen az első időkben) számos példa van

Radvánszki György felesége Sramo Katalin, illetve Sramova (1767), Kőrösi János felesége Daniklova Éva (+1771. 04. 13.), Odrobina József felesége Bohina, Bohemova Zsófia (* 1770.), Medve György (Megyvegy is volt 1757-ben) felesége Mislova Zsuzsa (+1763. 06. 26),Kucsmi Mihályné neve Kuklova Dorottya (*1759.,+1770.01. 26.), Sztraka Mátyás felesége Turova Anna (*1766. 04. 20.), de 1768-ban, tükörfordítással, már Bika Anna, Volec Domonkos felesége Zomankova Mária (+1778. 06. 27.) és Zelinka Márton felesége Palkova (Palka) Rozália (*1749.).12.

Nem érdektelen az a megfigyelés sem, hogy a nevek között sok a Tót vezetéknevű, mely szó a szlovák népnév szinonimája a magyar nyelvben, noha a névtan ezt a nevet a Szerémségből (a magyar középkorban Tótország) érkezettek megnevezésére tartja fenn.  Azt hiszem, azonban ezt a szabályt nem lehet mechanikusan alkalmazni, minden esetet egyedileg kell vizsgálni, mint esetünkben is, mert nyilvánvaló, hogy itt a név szinte mindig szlovákokat takar. Megerősítheti feltevésemet, hogy Mélykúton az utóbbi időkig létezett egy Tóth Árvai vezetéknév. Az illető család hajdanában nyilván a tiszta szlovák Árva megyéből érkezett.

A szlovák nevű családok tömeges beköltözése az 1770-es években kezdődik. Ezek egy része ma már csak történelem, más részük viszont most is virul még Mélykúton. A teljesség igénye nélkül sorolom fel őket, a nevek – ugyanúgy, mint a világon minden népnél – foglalkozást, testi, lelki tulajdonságot, keresztnevet, stb. takarnak. Ahol megfejthető volt odaírtam a név magyar jelentését is. Megjegyzem, egyes nevek csak férjezett asszonyoknál fordulnak elő.

Adamek (Ádámfi), Barcsák, Bircsák, Belik (fehér), Bocsek, Bocsik (juhászka), Brecska, Bretyka (göndör), Bihalcsek, Bognács, Bata, Bleszák (villám), Devenda, Doszkocs (elugró), Doszpod (felnőtt), Dosztál, Dabis, Dora, Csanik, Csernok (néger), Foltak, Gavlik, Gömzsik, Gemzsik (gömöri), Goczol, Gregus(Gergely ), Grizák, Gyurcsek, Homola, Hugyik, Hugyák, Kugyák, Hudák (szegény ember), Hanák, Hanacsek, Hospodar (gazdász), Hován,  Hovány (marhapásztor), Holka (kislány), Horak (hegyi), Hornyák (felvidéki), Hernyák, Halla, Habina (gyenge), Huncsek, Hambalko (szégyenlős), Hodur, Hovanec (diák, növendék), Ilcsik (vályog), Jacsa (bőgő, jajgató), Jancsek, Jaros (árok), Jurak (Gyurika), Juza, Kanik (vadkan), Komár (szúnyog), Kopcsek (halmos), Kubina, Krizsán (keresztes), Kucsera (göndör), Kohut (kakas), Kukla (báb), Kuris (fűtő), Kurcsák (csirkés), Kenedics, Kubacsek, Lipka (hársfa), Lauko, Lojek (faggyú, gyertyához ), Misák (Miska), Makovics (mákos), Malik (festő), Malustyik, Matyeskovics (Mátyásfi), Matus (Mátyás becézett formája),  Nacsinak (eszköz), Novak (új), Obecsak (község), Obornyik (óriás), Obicsajcsek, Odrobina (ledolgoz), Osziszek (darázs), Oravec (Árva megyei) Palkova, Pavo (Pál), Papanek, Plecsko, Plesko (tarisznya, hátizsák), Popanko, Popelka (eltüzelő), Paska (szalag), Pasztorak (lelkész), Petak, Poko, Rapavi (ragyás), Robota (munka, dolog), Rada (tanács), Romul (cigány), Rasztik (növő), Rohak (szarvas), Rohacs (szarvasbogár), Ruzenka (Rózsika), Salga (csésze), Sere, Siska, Suska, Suskovics (fánk, fenyőtoboz) Svabik (svábbogár), Styevanko (Pistike), Snyehola (hóemberke), Skuta (sörtés), Subák, Szimcsák, Szikora (cinege), Szokola (sólyom), Sztraka (szarka), Szulovszki, Szerezla, Sztolar (asztalos), Szedlák (paraszt), Sztanik (sátor, őr), Sztanicsek (kis állomás), Sztarovics (öreg), Szvetnik (gyertyatartó), Szinacsek (kisfiú), Sztyepanovszki (Istvánfi), Tancsik (táncos), Tumo, Turcsik (török), Tyeslar (ács), Ugrovics (magyar), Urad, Uradnyicsek (tisztviselő), Veszeli (vidám), Viszmeg, Vlasics (hajas), Veverka, Vevericska (mókus), Vanko )kád), Vancsik, Végel, Vicsik, Vojtek (Béla), Volek, Vonya (illat), Zahorec (erdőalatti), Zezurek (feldühödő?), Zelinka (zöld), Zomankova.

                                                        _ _ _

Csak kevés, többnyire most is élő mélykúti névről tudjuk, hogy eredetileg nem az volt, ami most. Ez többnyire az anyakönyvekből derül ki, de van más forrás is.

1759-ben feltűnik Vrba András és felesége Darus Anna, akiknek ebben az évben gyermekük születik. A további keresztelők egyikénél, 1760-ban, már magyarra fordítva Fűzfa Andrásnak írják az apát, majd 1762-ben megjelenik a kombinált Fűzfa Kapcza András név, amelyből a továbbiakban már csak a Kapcza marad. Megjegyzem, hogy a Kapcza név már 1734.-ben feltűnik, Sáfrány János ekkor veszi el Kapcza Máriát, György leányát. Az összefüggést sajnos nem tudom.

Kaczúr Pál (*1780) és Skultéti Borbála (*1780.) gyermekeinek keresztélésekor 1805-ben még a Kaczúr név kerül be az anyakönyvbe, 1807-ben már Cziglédi, alias Kaczúr, majd 1813-ban csak a Cziglédi név szerepel. A Czeglédiek valószínűleg Ceglédről (Ciglédnek is mondták) jöttek, de csak Mélykúton változott meg a nevük, addig régebbi nevükön hívták őket. A Kaczurok származási helyét is valószínűsíteni tudjuk, Zsámbokrétről (Nyitra megye) származhatnak, de

Hozzászólások megjelenítése

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2017.06.30. 20:33 gálné horvátovich magdolna Az én anyai nagyapám családja is Szlovákiából települt át Mélykútra. Úgy tudom, hogy az egész falujuk a papjukkal együtt jött. Nagyapám apja Hovány Mihály, a nagyapám Hovány Pál: 1876-ban született Mélykúton. Testvérei István, Kálmán, Terézia. A többiek nevét nem ismerem és a ma élő Hovány család sorsát sem. Szívesen hallanék róluk. Üdvözlettel:Gálné Horvátovich Magdolna Siófok,2017.06.30.

Oldal tetejére