Mélykút, a világ közepe
mijo 2006.12.12. 12:05
avagy Fenyő Miksa életrajzából néhány gondolat
"Mélykút. Nem gondolom, hogy bárki is tud falum létezéséről, ha csak nem az én himnuszaimból,aki ott életem legboldogabb éveit töltöttem.Olyan meghatottsággal írom le ezt a szót M é l y k ú t -, talán Sienát írnám így, ha véltlenül ott születtem volna. Oh nagyon szép az, hogy Goethe Frankfurtban született, Heine Düsseldorfban, Dante Firenzében, Voltaire Párizsban, sőt az is, hogy Petőfi Kiskőrösön ( Ő Félegyházát mondott , Kiskőröst egy kicsit szégyellte)- sok mindent írigyelhetnék tőlük, de Mélykút - pozzo profondo - , az istenek sem gondolhatták el szebben.Csak még ideírom , hogy Bácska északi szögletében, a Halas- Rigyica-i vasut mentén Jánoshalma és Bácsalmás között , amit azért is megemlítek , mert hátha ez az én religiózus ragaszkodásom valakit arra csábit, hogy elnézzen oda. .....
.... A vasárnapok és ünnepnapok nagyon szépek voltak Mélykúton; gyermekkoromban szerettem nézni, mikor a népek a misére gyülekeztek , asszonyok, lányok közvetlenül a templom előtt-, a férfiak - a legények és emberek - szemben a templommal a községháza előtt.
A lányok, ma is látom őket, ahogy összefogózva fölvonulnak , száz szoknyában , a legfelső nehéz selyem volt , - virágos mintájú löbötykében, színes fejkendővel, - dehogy tudok ennél pontosabb leírást adni , Tiziano lányának , Laviniának ruháiról sem tudok ennél pontosabb leírást adni.
A férfiak kékposztó öltözetben, vagy igénytelenebb fekete ebelaszt (everlasting) ruhában; a legények selyembársony vagy brokát mellénnyel( mándli, lajbi ), pakfong gombsorral, -szívesen
emlékszem erre , nagyon szép volt ."
|