A mai magyar Mélykút helység 1730 körüli születésének alig van nyoma a történeti irodalomban. Az új község 1731-ben készített pecsétet.47 1728. júl. 3-án Bács vármegye összeírói 19 magyar és szlovák nevû családfõt találtak Mélykút pusztán, akik nemrégiben érkeztek, és új jövevénynek számítottak.48 Közülük bizonyára továbbálltak néhányan. Az ottmaradók mellé viszont a következõ évtizedekben az észak-déli népmozgás forgatagában magyarok sokasága érkezett.49 A történeti irodalomban ezidáig nem emlegetett 1728. évi mélykúti összeírás alapján a magyar lakosságú mai Mélykút helység létrejöttének kezdeti éveként tehát az 1728-as esztendõt jelölhetjük meg.
A rác Mélykút hajdani lakói a 17. század végén és a 18. század elején tartósan használták a halasi földekkel érintkezõ Ivánka pusztát, amelynek Fehértó és Füzes felé esõ határvonala miatt Halas városa többször volt kénytelen pereskedni. Ezekben a perekben tanúként megszólaltattak olyan rácokat, akik valaha a rác Mélykút lakói voltak.
1734-ben, az Ivánkával kapcsolatos egyik tanúvallatás során hat rác tanút hallgattak ki. Vallomást tett: Nicolaus Evitovaczki 120 éves almási, nemes Petrus Alaga 90 éves katymári, Paulus Zelus 65 éves bikityi, Mathias Rudity 70 éves almási, Georgius Gyukics50 56 éves szentiváni és Franciscus Ivankovics 73 éves szentiváni lakos. Az elsõ öt tanú sorsa nagyjából hasonló volt. Mélykúton születtek és ott is laktak. Mélykúti lakosként használták Ivánka területét. Buda visszavételekor elfutottak, de visszatértek és a kuruc világig újra Mélykúton laktak. Kivételnek tekinthetõ Mathias Rudity, aki csak Buda visszavételéig volt Mélykúti lakos. Az öt tanú mondanivalóját legjobban az almási aggastyán, Nicolaus Evitovaczki vallomása fejezte ki: „A Fatenus Mélkúton születvén, ott is lakván úgy mint Gazda egész Budának megvételéig, az után pedig a Törökök el futása után ismét vissza jövén, egész Kurucz világig lakván, jól tugya, hogy Ivánkát Mélkútiak az Török Uraktul az Után pediglen másoktul Árendában birták...”. Más sorsot ért a hatodik tanú, de a táj népesedéstörténete szempontjából az õ vallomása sem érdektelen. Franciscus Ivankovics történetébõl a kezdetleges hajlékban meghúzódó, mozgékony, pusztán is megtelepedõ balkáni jövevény rác családok példája tárul elénk: „A Fateus az Attyával Horváth országbul származván erre a földre, Ivánkán szállott meg, ennyihány esztendeig ott lakván, azután pedig egész Kurucz világig Mélkúton maradván, jól tugya a határát.”51
1749-ben a jankováci perben vallomást tett egy 81 éves, katolikus, szabadkai rác lakos: Joannes Doturovics, aki kijelentette, hogy Mélykúton született és nevelkedett.52
Ivánka 1762. évi perében megszólaltattak három rác tanút is. A 70 éves Josephus Patacsics katymári lakos sokat tudott Ivánkáról, Halas és Ivánka határvonaláról, a mélykútiak ivánkai birtoklásáról, de nem beszélt arról, hogy valaha is lakott volna Mélykúton. Következésképp nem sorolhatjuk a hajdani rác Mélykút lakói közé. Ellenben elmondta, hogy a Czoborok birtokba jutása idején, tehát az 1720-as években szentiváni lakosként sokat járt az árendált jankováci puszta halasi határral érintkezõ részein egy Iván Batinka nevû öreg emberrel, aki sokat mesélt neki a határokról és a régi világról. Az Iván Batinka néven emlegetett hajdani öreg a török idõkben Mélykúton lakott, és marhalegelõként, valamint kaszálóként használta Ivánkát.
Az 1762. évi ivánkai per másik két rác tanúja viszont kijelentette, hogy Mélykúton született. A 75 éves Paulus Alaga 61 évvel elõbbi, a 81 éves Iván Alaga pedig 59 évvel elõbbi idõkre emlékezve beszélt arról, hogy valaha Mélykúton laktak és használták Ivánkát. Petrus Alaga apjának az „ivánkai homokon majorja s szállása” volt. A két bunyevác nemes nemesmiliticsi lakosként tett vallomást 1762-ben.53 A hajdani mélykúti rácokból jutott tehát az 1748–1750 táján alapított nemesi község, Nemesmilitics társadalmába is.

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés