VARGA ZSUZSANNA: A gazdagparasztság tönkretétele, kitelepítése

"Kulákpolitika", 1948-53

Az 1945. évi földosztással százezrek érezték úgy, hogy végre esélyt kaptak arra, hogy a maguk uraként gazdálkodjanak. Ez az életforma rengeteg munkával, a családi munkaerő maximális kihasználásával s gyakorta a fogyasztás és a beruházások korlátozásával járt együtt.
Néhány év elteltével azonban a "maga ura parasztok" új kihívással szembesültek. A Magyar Kommunista Párt, amely 1945-ben még a föld magántulajdonba adását támogatta, 1948-tól a közös gazdálkodást, a föld kollektív művelését propagálta.
 

[...] Az agrárpolitikában készülődő fordulatról a közvélemény először Rákosi Mátyás 1948. augusztus 20-i, Kecskeméten elmondott beszédéből értesülhetett. Rákosi már szorgalmazta a mezőgazdaság gyors ütemű átszervezését. A pártvezető arra is felhívta a figyelmet, hogy a kollektivizálás szerves részét képezi a "kulákságnak", mint az utolsó és legszámosabb kizsákmányoló osztálynak, a felszámolása. A "kulák" tehát már ekkortól ellenségnek számított.

A "kulákság" gazdasági korlátozása

1948 nyarától rendeletek sorával szűkítették a "kulákság" gazdálkodási lehetőségeit. Elvették nagyobb földbérleteiket és megtiltották számukra a föld szabad adásvételét. 40 holdban maximálták a "kulákság" saját és bérelt birtokainak felső határát; az e fölötti területek a földbérlő-, majd termelőszövetkezetekhez kerültek. 1948-ban állami ellenőrzés alá vonták a gazdagparaszti ingatlanok adásvételét. Ilyen módon akarták megakadályozni, hogy a "kulák" földje eladásával alacsonyabb adó- és beszolgáltatási kategóriába kerüljön. Ezután a birtokát csak úgy tudta csökkenteni, ha földjei egy részét ingyen felajánlotta az államnak.
Nemcsak a szabad földhasználat jogától fosztották meg őket, hanem megkezdődött a munkaeszközeik (főleg a traktorok, cséplőgépek) kisajátítása is. Az adózás és a beszolgáltatás progresszív jellege is a gazdagparaszti réteg ellen irányult. [...]
Az országos és megyei napilapok hasábjain "kulákellenes" hadjárat indult. Vezércikkek, tudósítások és riportok számoltak be arról, hogy a "kulákok" kibújnak a beszolgáltatás és adózás terhei alól, a szegényparasztokat is a beszolgáltatás ellen hangolják, szabotálják a mezőgazdasági munkákat, terrorizálják a béreseiket, gabonát rejtegetnek, feketén pálinkát főznek, rémhíreket terjesztenek a kolhozról stb.
Hamarosan újraéledtek a listakészítés, az ilyen-olyan címkével jelzett kirekesztés hagyományai: elkészültek az első "kuláklisták". Mindazok (kb. 65-70 ezer fő), akiket 1949-ben mezőgazdaság-fejlesztési járulék fizetésére köteleztek, felkerültek egy listára. Eszerint "kuláknak" számított az, akinek földterülete a 25 kh-at, vagy a kataszteri tiszta jövedelme a 350 aranykoronát elérte, illetve meghaladta. Erről a listáról akkor sem lehetett lekerülni, ha az illető gazda 25 kh alá csökkentette a földjét.
Az 1948-tól meginduló "kulákellenes" támadás még inkább fokozódott az erőszakos téeszesítés megindulásával. [...]
Az újonnan szervezett tsz-csoportok érdekeire hivatkozva lehetőség nyílt a még magántulajdonban lévő munkagépek mellett a "kulákok" lakóházainak és gazdasági épületeinek az igénybevételére is. A kollektivizálási kampányok keretében pedig (évente néha többször is) sor került a községi földek tagosítására, azaz a szétszórtan elhelyezkedő, egymástól távol eső parcellákat egyesítették - természetesen ekkor is a "kulákság" hátrányára.
A "kulákokra" kivetett adókat (földadó, mezőgazdaság-fejlesztési járulék, házadó, vagyonadó, általános jövedelemadó, társadalombiztosítási hozzájárulás stb.) és beszolgáltatási terheket olyan magasra srófolták, hogy gyakorlatilag teljesíthetetlenné váltak. Emellett bírságok, büntetések kiszabására a legkülönbözőbb ürügyek - amerikai szövőlepkeirtás elmulasztása, tűzbiztonsági előírások megsértése, köztisztasági kihágás, harapós kutya szabadon engedése - miatt is sor kerülhetett. A fizetési kötelezettségek halmozódása előbb késedelmi pótlékok, büntetőkamatok kivetését, fizetésképtelenség esetén pedig elárverezést, börtönbüntetést vagy éppen internálást vont maga után.

Internálás

Megközelítette az ezret azoknak a családoknak a száma, amelyeket az ország különböző területeiről a Szolnok és Hajdú-Bihar megyében megszervezett zárt táborokba hurcoltak. Általában váratlanul, éjszaka közölték velük, hogy néhány órán belül el kell hagyniuk a lakhelyüket. [...]
A teljesíthetetlenné váló gazdasági terhek, a tanácsházára való beidézések, fenyegetések, a megbélyegzés, megszégyenítés változatos technikái kiegészülve a fizikai bántalmazással, a személyi szabadságtól és a vagyontól való megfosztással néhány év alatt megtették a hatásukat. Megroppant a parasztság jómódú rétegeinek ereje. A földhöz és addigi életformájukhoz való ragaszkodásukat kilátástalannak ítélve tömegesen ajánlották fel földjeiket az államnak. 1953 elejére a "kuláknak" minősítettek földterületének mindössze 30%-a maradt meg.

A mezőgazdaságból az iparba

A földtől való menekülés abban is megmutatkozott, hogy sokan közülük a városokban próbáltak megélhetést találni: a nagy építkezéseken vagy az iparban helyezkedtek el betanított és segédmunkásként. S még ennél is többet árul el az, hogy a gyerekeiket arra biztatták: hagyják el a mezőgazdaságot, máshol próbáljanak boldogulni.
Enyhülést e réteg számára is az "új szakasz" politikája hozott 1953 nyarán. A Nagy Imre-kormány rendelkezett az internálótáborok feloszlatásáról és a "kuláklista" megszüntetéséről. [...] E réteg diszkriminálása majd csak a Kádár-korszakban szűnt meg fokozatosan.

Vissza a tartalomjegyzékhez