Mélykút újratelepítése a 18. században
mijo 2005.10.05. 20:40
Dr. Sövény Mihály:
Mélykút újratelepülése a 18. században.
I.
Mélykút, topográfiailag a Bácska északi, ma felső Bácskának nevezett részén található nagyközség. Szomszédai északkelet felől Jánoshalma, délnyugat felől pedig Bácsalmás.
Mint később látni fogjuk, a viszonylag
kis földrajzi távolság ellenére a három, kezdettől fogva nagyjából azonos
feltételekkel induló település közül csak kettőnél, Mélykútnál és Jánoshalmánál
hasonló a lakosság származása és összetétele, Bácsalmásnál teljesen más. Ennek
oka az egymástól eltérő telepítési politikában keresendő. A török kiűzése utáni
első időkben mindhárom falu, illetve puszta előbb kamarai birtok, majd Mélykút
és Jánoshalma (Jankovác) magánföldesúri, míg Bácsalmás (Almás) még hosszú ideig
kamarai, vagyis állami tulajdonú volt. Így azután, mint Jánoshalma, mint Mélykút
lakosságának zöme felvidéki, Bácsalmásé pedig a Szabadka és Baja irányából
spontán betelepült bunyevácokon kívül, államilag a Német-Római Birodalomból
betelepített németség volt. A felvidékről magyarok és szlovákok (vagy ilyen
nevűek) Almásra is települtek, de sokkal kisebb arányban, mint a másik két
községben. Így történt az után, hogy Jánoshalma és Mélykút magyar lakosságú, míg
Bácsalmás háromnemzetiségű településnek számított.
A mélykúti helytörténet a falu első
említését 1572.-re, tehát a török
hódoltság idejére teszi.1. Valójában már a
történészek szerint 1570 körül
keletkezett török adóösszeírás (defter) is említi.2. A falu akkor a
szabadkai nahijéhez (járás) tartozik és összesen csak három adófizető, és annak
fiai lakják, akik valamennyien délszlávok. Ugyanez a helyzet 1578.-ban is, de akkor már 14 adófizető
délszláv háztartás van a faluban.3. A mélykútiak bérlik
a hajdani Szentmiklós falu puszta határát is.4 Az adófizető
családfők száma 1590-ben 25
fő.
A mélykútiak csakúgy, mint a
környezetében lévő többi 23 falu lakója, 1598-ban hűségnyilatkozatot tesznek
Pálffy Miklós főkapitánynak, tehát a falu lakott, lakóinak számát azonban nem
tudjuk.5
Az 1649-es évben itt bérmál a belgrádi
érsek, Ibrisimovity Marin majd 1673.-ban utódja Benlity Máté is, ami
azt jelzi, hogy akkori lakossága katolikus délszlávokból, bunyevácokból állt.6.
A török kiűzésének évében, 1686-ban keletkezett összeírás szerint
Melkut (sic!) a szabadkai és Zombor környéki települések között jelentős számú,
100 háztartással rendelkezik.7 Ez kb. 500 fős
lakosságot sejtet. Valószínűleg a felszabadító háborúk forgatagában válik ismét
gyengébbé, mert az 1699-es
összeírásban, Mélykút községben csak 21 gazda és ennek 5 felnőtt fia található,
így az összlakosság mintegy 100 fő lehet.8. Almás és Jankovác
nem szerepel ezen a listán, vagyis ebben az időben lakatlan. Valószínűleg itt
lakott már az Evetovity és az Alaga család, mert egy 1734-es határper során
Evetovacki Miklós és Alaga Péter magát mélykúti szülöttnek vallotta.8
a.
Mélykút község nem szerepel a vármegyei
összeírásokban, sem 1715-ben, sem az ezt korrigáló 1720-as összeírásban, így
valószínűleg lakatlan9..Ennek oka az, hogy
a Rákóczi szabadságharc idején a
császárhű délszlávok ellen több hadjáratot vezettek, melynek során számos
településüket felégették.
1727-1738-ig Czobor birtok lesz (szinte az egyetlen
család, amely visszakapta a török idők előtti birtokainak töredékét), majd rövid
Vajay- Orczy birtoklás után 1750-től a Grassalkovics család birtoka
lett 1841.-ig.
A falu
spontán újratelepülése 1728
körül kezdődik, ekkor még Szabadka filiája, 1733-tól azonban Jankovácé, az
1731-ben újratelepített falué, ahol ekkor szervezik meg az önálló plébániát. Tíz
évvel a betelepítés után, 1743-ban 26 adófizetője van, vagyis a falu lassan
elindul a fejlődés útján.10.
Nemcsak Mélykút újratelepülése történt ezekben a fenti
időkben, hanem a Duna- Tisza közének teljes középső szakasza. Ez a vidék nemcsak
a török miatt, hanem a kuruc háborúk miatt is szinte teljesen puszta volt, csak
néhány város élte túl a viharos századokat, mint Baja, Halas, Szeged.
1718-ban
települ újra Kiskőrös, Akasztó, Miske, 1719-ben Géderlak, 1720-ban Almás, 1722-ben Hajós, 1724-ben Nádudvar, 1731-ben Jánoshalma, 1734-ben Félegyháza, Majsa, Kecel.
Hajósra és Nádudvarra német telepesek jönnek, ezek a falvak Mélykút
vonatkozásában közömbösek, innen nem jött át Mélykútra senki.
Az újratelepülés elsősorban belső migráció útján
történt a felsorolt falvakban, amelynek iránya elsősorban észak-déli irányú, de
jönnek a Dunántúlról, a Tiszántúlról, sőt Erdélyből is, vagyis azokról a
vidékekről, ahol a háborús pusztítások kisebb mértékűek voltak, ahol az
emberveszteség nem volt olyan számottevő, mint a hadak útján fekvő Duna- Tisza
közén.
A migráció volt szervezett és volt spontán is. A
szakirodalom azt is számon tartja, hogy a belső migráció sem egyszerre, hanem
több ütemben, hullámban történt, a felvidékiek első állomásai többnyire a Mátra
alján lévő, a Pesttől keletre, délkeletre fekvő települések voltak, majd innen a
telepesek egyre tovább nyomultak dél felé, mígnem teljesen benépesítették a két
folyó közét.
A telepesek nemzetiségi megoszlása sem volt egységes,
voltak közöttük magyarok, a dunán- és tiszántúliak, magyar és szlovák
kétnyelvűek, mint a nyitraiak, barsiak, de árvai, liptói, túróci tiszta
szlovákok is, akik csak anyanyelvükön tudtak. Neveiken is látni fogjuk (bár ez
nem mindig döntő) ezeket a variációkat. Látni fogjuk azt is, hogy sokuk új
hazájában, új falujában, elkülönülésként, régi településének, eredeti származási
helyének nevét kezdi használni, de arra is láthatunk majd példát, hogy
másodlagos származási helyének nevét veszi fel a család.
Bárth János szerint a családnevekből az eredeti
származási helyükre és a családok rokonságára teljes biztonsággal következtetni
nem lehet,11. de
okirati források hiányában – ezek ugyanis a legritkábbak- csak ez a módszer
marad és az esetek többségében túl sokat valószínűleg nem tévedünk.
II.
Mélykút község lakosságának rohamos
gyarapodása az 1730-as évek elején kezdődött. A lakosság névszerinti, pontos
megállapítását nehezíti, hogy a szabadkai ferencesek anyakönyvét, akiknek
Mélykút ebben az időben a filiája volt, nem ismerjük, így az újratelepüléskor
először érkezett családokat pontosan nem tudjuk meghatározni.
További nehézségként jelentkezik, hogy
amikor pedig az anyakönyvezés már Jánoshalmán történt, ugyanabban az
anyakönyvben vannak bejegyezve úgy a jánoshalmi, mint a mélykúti lakosok, ám
hovatartozásuk nincs mindig megjelölve. Amikor Mélykút egyházilag önálló
adminisztratúra lett, 1748 – 1753
között itt vezették az anyakönyveket, de 1753- 1760 között ismét Jánoshalmán,
aztán 1760-tól kezdve már szakadatlanul itt.
A jánoshalmi anyakönyvben, 1733-ban csak a házasultak
anyakönyvében találunk mélykútit, novemberben köt házasságot Sári Pál és Ondók
Anna. Keresztelésre vonatkozó bejegyzést nem találunk, ilyen először csak 1734-ben fordul elő. Mivel nincs mindig
megjelölve illetőségük, lehetséges a tévedés, de ők alant felsorolva,
valószínűleg mind mélykútiak voltak. Az is lehet, hogy egy részük már itt volt
előbb is, minden esetre folyamatosan érkeztek, mert évente nő a kereszteltek
száma.
A felsorolásokból hiányoznak az
ismétlődések, egy- egy házaspárnak átlagosan kétévente születik gyermeke.
1734.-ben az alábbi házaspárok gyermekeinek
keresztelését jegyezték be:
Molnár János /alias Szegedi/- Paraszt
Ilona
Pajkos Máté- Szmonyicska
Mária,
Holka György- N.
Mária,
Csikós János- Kiss
Ilona,
Ondók János- Juhász Katalin,
Újvári Imre- Buga Anna
/Bugaják/
Horváth Tamás- Bódi
Katalin,
Lévai István- Hajdú
Judit,
Bendák János- Futai
Katalin,
Bugyi Gergely- Molnár
Zsuzsanna,
1735-ben kereszteltek:
Gyarmaczki György- Szitár
Zsófia,
Vörösvárszky György- Zavaró
Anna,
Horváth András- Takács
Klára,
Sári Pál- Ondók
Anna,
Horváth Bálint- Poradni
Erzsébet,
Miskolcsik András- Petro
Mária,
Magyar György- Gruncsics
Mária,
Varga János- Horváth
Katalin,
Koncsik János- Alli
Erzsébet,
Hegedűs Márton- Gruncsics
Mária,
Sáfrán György- Scsaszkinszky
Mária,
Varjú István- Szomorú
Katalin,
Miskolczi János- Nyúl
Mária,
Kordány János- Gulyás
Éva,
Siket Pál- Varga /alias Sváb/
Mária,
Talpas György- Pintér
Erzsébet,
Polyák János- Szurok
Anna,
Bugaják Máté- Miskolcsik
Mária,
Görhöny András- Pap
Dorottya.
Keresztszülő: Csepelye György- Scsaszkinszky
Zsuzsanna
Sziráczky Izrael,
Rabata György.
1736-ban kereszteltek:
Szabó Ferenc- Kocsis
Erzsébet,
Hanák János- N.
Katalin,
Kolenák Tamás- Bugaják
Dorottya,
Hovány János- Sziráczky Dorottya /alias
Izrael/,
Rosacsik János- N.
Dorottya,
Sánta Mátyás- Görheny
Erzsébet,
1737-ben
kereszteltek:
Dorosmai Márton- Kovács
Ilona,
Sebők János- Tatár
Katalin,
Hajós György- N.
Erzsébet,
Nagy Bálint- Ribarik
Éva,
Sziráczky György- Laukó
Katalin,
Dávid György- Simon
Éva,
Csutora György- Széles Anna,
Slapák Pál- N.
Mária,
Kolárik János- Miskolcsik
Dorottya,
Nagy János- Tatár
Julianna,
Sáfrán János- Lakatos
Ilona
Tóth János- Varga
Erzsébet,
Keresztszülők: Kereskényi Ádám,
Szerencsik Zsófia.
1738-ban kereszteltek:
Kanizel Sebestyén- N.
Katalin,
Kelemen György- Pál
Anna,
Miskolcsik János- Miklósi
Mária
Ha ugrunk egyet az időben és 10 évvel
később, ugyanígy felsoroljuk azokat a házaspárokat, akiknek gyermekeit 1748-49-ben keresztelték, azt
láthatjuk, hogy igen sok az új név, egyes nevek teljesen eltűntek, mások vannak
helyettük. Ez akkoriban egy természetes folyamat volt, ebben az időben még
nagyon sok helyen fogadták örömmel az új telepeseket. Kimutatható, hogy a közeli
Kecel betelepítésében is részük volt a mélykútiaknak Természetesen ez fordítva
is érvényes, Kecelről is jöttek át Mélykútra családok.
A Bácska délebbi vidékein ekkoriban még
meg sem kezdődtek a szervezett betelepítések Később még látni fogjuk, hogy
milyen jelentős számú mélykúti család vett részt Zenta betelepítésében, de ez
időben később volt.
Bánovszki András- Kalmár Borbála,
Belo György- Voita Dorottya,
Birkás András- Velcsicska Ilona,
Balás Mátyás- Svábik
(Varga)Katalin,
Betyár András- Bálint Anna,
Bernád
János- Kucka Katalin,
Czordán János- Szabó Éva,
Csizmadia István- Görhöny Mária,
Dalkó ( Galló)György- Mészáros
Anna,
Dorosmai Jakab- Vörösváczki Anna,
Dudás János- Vörös Erzsébet,
Für Márton- N. Judit,
Hakel Márton- Farkas Dorottya,
Horváth István- Horváth Mária,
Horváth György- Rohacsek Katalin,
Juhász Mátyás- Mojzes Judit,
Kovács István- Sós Erzsébet,
Képeti János- Kunk Dorottya,
Mlinár Flórián- Hadriák Mária,
Kőrösi Márton- Szabó Judit,
Nacsinák
Jakab- Gyarmati Judit,
Makai Ferenc- Görög Éva,
Nagy István- Fóris Zsuzsanna,
Novák György- Péter
Mária,
Poradnik István- Takács Éva,
Pálinkás András- Velcsicska Katalin,
Pipás János- Szőgyi,
Patai Ferenc- Novák Mária,
Pipás György- Gyetvai Mária,
Scsepanovszki János- Mlinarova Mária
Salamon András- Dugonyi Borbála,
Szabó János- N. Anna,
Szekeres András- Miskolczi Mária,
Szalai István- Szabó Judit,
Szelei Márton- Kapa Mária,
Sztankovics Márton- Baranyai Katalin,
Turcsány György- Varga Anna,
Tóth
János- Velcsicska Anna,
Terpák János- Mészáros Ilona,
Treglár Pál- Hiska Mária,
Zelinka Márton- Palkova Rozália,
Újvári György- Király Ilona,
Vörös Mihály-.
Figura
Miklós- N.Mária
Honnan
jöttek és kik voltak ezek az emberek?
Minthogy jobb módszer nem mutatkozik, megkísérelném a
Mélykúton használt neveik alapján meghatározni azokat a helységeket, ahonnan
feltehetőleg eredetileg jöttek az emberek, esetleg több éves, vagy évtizedes
továbbvándorlás útján. Ennek eredményeként hozzávetőleges képet alkothatunk
arról, hogy az ország mely része volt kibocsátó helyük. Meg fogom említeni
azokat a családokat is, amelyekről tudom, hogy nem eredeti származási helyüket,
hanem közbülső lakhelyüket választották személynévként, illetve ritkán azt is
meg lehetett tudni, hogy hívták az illető családot eredetileg.
Ezek a nevek a kezdetektől számítva 80-100 éven belül
voltak jelen Mélykúton és egyesek a mai napig meg vannak, mások viszont
eltűntek, már senki sem emlékszik rájuk.
A származási helyek három nagyobb egységre oszthatók,
úgymint:
1.
A felvidéki megyék:
Árva megye:
Alsókubin = Kubina,
Bars megye:
Oszlonya (Szluka irtvány is itt van)= Oszlonyai, Szlukovényi, Vörösvár=
Vörösvárszki, Vörösváczki, Simony=Simonyi, Körmöcbánya= Körmöczi, Csata= Csatai,
Zsarnócza= Zsarnóczai, Kis és Nagykereskény= Keresnyei, Léva= Lévai.
Esztergom
megye: Esztergom= Ersztergomi, Tokod=Tokodi, Bény= Bényi, Dág=
Dági.
Hont megye:
Drégelypalánk= Drégeli, Ipolyhídvég= Hídvégi („Hídvég” több helység nevében
megtalálható szórész, de ez a legvalószínűbb).
Nógrád megye:
Balassagyarmat= Gyarmati, Gyarmatszki, Szirák= Sziráczki, Csecse= Csecsei,
Szécsény= Szécsényi, Kövesd= Kövesdi.
Nyitra
megye: Tornóc= Tornóczi, Tornovszki, Lehota (számos helynévben szerepel
szabadi jelntéssel) = Lehoczki, Turcsány= Turcsán, Turcsányi, Rajcsány= Rajcsán,
Rajcsány, Rajcsányi, Érsekújvár= Újvári, Tura= Turai (lehet pestmegyei is),
Mikófalu (Szucsán nyugati része, de lehet a Miklós keresztnév becézett
formájából is) Mikó, Sári= Sári (lásd még a Pest PSK.vármegyét is).
Trencsén megye:
Hodon (Demény falu része)= Hodoniczki, Bán= Bánovszki, Bánóczki, Illava=
Ilovai, Zakopcie /magyar neve Dombelve/= Zakupszki.
Túróc
megye: Besenyőfalu= Besenyei (más besenyő szórészű helységnévből is lehet),
Kostyán= Kostyalik, Necpál= Neczpál, Megyes= Megyesi (de más helységnevekből
is), Szucsán= Szucsán, Szucsány.
Zólyom
megye: Radvány = Radvánszki.
Sáros
megye:Bártfa= Bártfai, Kőszeg= Kőszegi (a Vas megyei Kőszeg is lehet),
Eperjes= Eperjesi (lásd még Pozsony vármegye), Alsó- Felső Odor=
Ódor.
2.
A Duna- Tisza köze:
Csongrád megye:
Dóc= Dóczi (Sándorfalva része).
Borsód- Zemplén
és Torna megye: Miskolc= Miskolcsik, Miskolczi, Battyán = Battyáni (de
Szabadbattyán, Vácbottyán is lehet), Lak= Laki (de sok összetételben megvan,
pl.Géderlak),Mezőkövesd= Kövesdi (lehet Bakóczakövesdi is),Torna=
Tornai.
Heves megye:
Eger= Egri, Náva (most Kisnáva)= Névai.
Pest-Pilis-Solt
Kiskun megye: Kecskemét= Kecskeméti, Kecel= Keceli, Sári= Sári, Bugyi=
Bugyi, Czegléd= Cziglédi, Czeglédi, Kiskőrös= Kőrösi (x 1755. 06. 10.-én
Kiskőrösi Andrásnak van jegyezve), Dunapataj= Pataj, Patai, Bag= Bagi, Harta=
Hartai, Tass= Tassi, Vacs= Vacsi, Sükösd= Sükösdi, Vác= Váci, Zsidó (1943.óta
Vácegres)= Zsidóczki, Kóka= Kókai, Galgagyörök= Györök (nem valószínűbb a
Hévízgyörök), Vácrátót= Rátóti.
3.
Egyéb, főleg dunántúli
megyékből:
Pozsony
megye: Eperjes= Eperjesi (de lehet Sáros megyei is).
Sopron
megye: Csepreg= Csepregi,
Vas megye:
Rátót= Rátóti (inkább Vácrátóti), Felső és Nemeshollós= Hollósi,
Herény= Herényi.
Zala megye:
Hévíz= Hévízi (Hévízgyöröki esetleg).
Somogy
megye: Szabadi= Szabadi (ha nem a Lehota szó fordításából), Lábod=
Lábodi.
Fejér
megye: Csákvár= Csákvári, Ercsi= Ercsi, Pázmánd= Pázmándi, Pázmánd.
Bács-Bodrog
megye: Titel= Titeli.
Tolna
megye: Udvar= Udvari.
Baranya
megye: Bakóc= Bakóczi, Bagóczki, Somod= Somodi (A falut előbb Vasashoz
csatolták, majd ezzel együtt Pécshez.)
Alsó- Fejér
megye (Erdély): Enyed= Enyedi.
4.
Megyékről, országrészről való
elnevezés:
Árvai, Baranyai, Borsódi, Gömöri, Nyitrai, Somogyi,
Trencsényi, Szalai (Zalai), Erdélyi.
---
A helynevekből képzett, így valószínűleg újonnan
felvett neveken felül még számtalan, első látásra is szláv nevű család jött
Mélykútra. Fentiekből látjuk, hogy már a kezdeteknél is van szláv név a teljesen
magyar nevű telepesek között (Holka, Szmonyicska), de ezek a nevek igazán
tömegesen csak 1770 körül kezdenek megjelenni Mélykúton. Jellemzően csak a
házaspár egyik tagjának neve szlávos, a másik magyar, sokkal ritkább eset,
amikor mindketten szláv nevet viselnek.(Pl. Belo- Voita, Kurtyák- Szedlák,
Viszkocs- Dubova, Juza- Vojtek, Doszkocs- Plesko és Malustyik-
Mudron.
Egy esetben az anyakönyvet vezető pap is beírta 1743.
05. 09.-i keresztelőkor, hogy az apa, Tóth János, szlovák (vagyis tót)
nemzetiségű. Az anya egyébként Velcsicska Anna valószínűleg szintén.
Ezek a telepesek, mint arról már fentebb szó volt,
zömükben magyarok és szlovákok voltak, de valószínűleg a cseh (Brezovszki,
Dosztal) és ruszin (Odor) népelem is megtalálható volt közöttük. Egészen biztos, hogy egy részük magyarul
sem tudott, ami főleg a nevek képzésénél mutatkozik, ez ugyanis teljesen szláv
szabályok szerint történt. A Vörösvárszki, Radvánszki, Sziráczki, Halaszki,
Bánovszki, Gyarmatszki, Tornovszki, Miskolcsik nevek magyar városnevekhez fűzött
szláv ragozással keletkeztek. Joggal gyanakodhatunk tehát, hogy a többi, magyar
városnévből képzett, teljesen magyar nyelvi szabályok szerint létrejött név
mögött sem mindig magyar etnikum található.
Ugyancsak megmutatkozik ez a nőnem használatánál,
amelyre (különösen az első időkben) számos példa van
Radvánszki György felesége Sramo Katalin, illetve
Sramova (1767), Kőrösi János felesége Daniklova Éva (+1771. 04. 13.), Odrobina
József felesége Bohina, Bohemova Zsófia (* 1770.), Medve György (Megyvegy is
volt 1757-ben) felesége Mislova Zsuzsa (+1763. 06. 26),Kucsmi Mihályné neve
Kuklova Dorottya (*1759.,+1770.01. 26.), Sztraka Mátyás felesége Turova Anna
(*1766. 04. 20.), de 1768-ban, tükörfordítással, már Bika Anna, Volec Domonkos
felesége Zomankova Mária (+1778. 06. 27.) és Zelinka Márton felesége Palkova
(Palka) Rozália (*1749.).12.
Nem érdektelen az a megfigyelés sem, hogy a nevek
között sok a Tót vezetéknevű, mely
szó a szlovák népnév szinonimája a magyar nyelvben, noha a névtan ezt a nevet a
Szerémségből (a magyar középkorban Tótország) érkezettek megnevezésére tartja
fenn. Azt hiszem, azonban ezt a
szabályt nem lehet mechanikusan alkalmazni, minden esetet egyedileg kell
vizsgálni, mint esetünkben is, mert nyilvánvaló, hogy itt a név szinte mindig
szlovákokat takar. Megerősítheti feltevésemet, hogy Mélykúton az utóbbi időkig
létezett egy Tóth Árvai vezetéknév. Az illető család hajdanában nyilván a tiszta
szlovák Árva megyéből érkezett.
A szlovák nevű családok tömeges beköltözése az 1770-es
években kezdődik. Ezek egy része ma már csak történelem, más részük viszont most
is virul még Mélykúton. A teljesség igénye nélkül sorolom fel őket, a nevek –
ugyanúgy, mint a világon minden népnél – foglalkozást, testi, lelki
tulajdonságot, keresztnevet, stb. takarnak. Ahol megfejthető volt odaírtam a név
magyar jelentését is. Megjegyzem, egyes nevek csak férjezett asszonyoknál
fordulnak elő.
Adamek (Ádámfi), Barcsák, Bircsák, Belik (fehér),
Bocsek, Bocsik (juhászka), Brecska, Bretyka (göndör), Bihalcsek, Bognács, Bata,
Bleszák (villám), Devenda, Doszkocs (elugró), Doszpod (felnőtt), Dosztál, Dabis,
Dora, Csanik, Csernok (néger), Foltak, Gavlik, Gömzsik, Gemzsik (gömöri),
Goczol, Gregus(Gergely ), Grizák, Gyurcsek, Homola, Hugyik, Hugyák, Kugyák,
Hudák (szegény ember), Hanák, Hanacsek, Hospodar (gazdász), Hován, Hovány (marhapásztor), Holka (kislány),
Horak (hegyi), Hornyák (felvidéki), Hernyák, Halla, Habina (gyenge), Huncsek,
Hambalko (szégyenlős), Hodur, Hovanec (diák, növendék), Ilcsik (vályog), Jacsa
(bőgő, jajgató), Jancsek, Jaros (árok), Jurak (Gyurika), Juza, Kanik (vadkan),
Komár (szúnyog), Kopcsek (halmos), Kubina, Krizsán (keresztes), Kucsera
(göndör), Kohut (kakas), Kukla (báb), Kuris (fűtő), Kurcsák (csirkés), Kenedics,
Kubacsek, Lipka (hársfa), Lauko, Lojek (faggyú, gyertyához ), Misák (Miska),
Makovics (mákos), Malik (festő), Malustyik, Matyeskovics (Mátyásfi), Matus
(Mátyás becézett formája), Nacsinak
(eszköz), Novak (új), Obecsak (község), Obornyik (óriás), Obicsajcsek, Odrobina
(ledolgoz), Osziszek (darázs), Oravec (Árva megyei) Palkova, Pavo (Pál),
Papanek, Plecsko, Plesko (tarisznya, hátizsák), Popanko, Popelka (eltüzelő),
Paska (szalag), Pasztorak (lelkész), Petak, Poko, Rapavi (ragyás), Robota
(munka, dolog), Rada (tanács), Romul (cigány), Rasztik (növő), Rohak (szarvas),
Rohacs (szarvasbogár), Ruzenka (Rózsika), Salga (csésze), Sere, Siska, Suska,
Suskovics (fánk, fenyőtoboz) Svabik (svábbogár), Styevanko (Pistike), Snyehola
(hóemberke), Skuta (sörtés), Subák, Szimcsák, Szikora (cinege), Szokola
(sólyom), Sztraka (szarka), Szulovszki, Szerezla, Sztolar (asztalos), Szedlák
(paraszt), Sztanik (sátor, őr), Sztanicsek (kis állomás), Sztarovics (öreg),
Szvetnik (gyertyatartó), Szinacsek (kisfiú), Sztyepanovszki (Istvánfi), Tancsik
(táncos), Tumo, Turcsik (török), Tyeslar (ács), Ugrovics (magyar), Urad,
Uradnyicsek (tisztviselő), Veszeli (vidám), Viszmeg, Vlasics (hajas), Veverka,
Vevericska (mókus), Vanko )kád), Vancsik, Végel, Vicsik, Vojtek (Béla), Volek,
Vonya (illat), Zahorec (erdőalatti), Zezurek (feldühödő?), Zelinka (zöld),
Zomankova.
_ _ _
Csak kevés, többnyire most is élő mélykúti névről
tudjuk, hogy eredetileg nem az volt, ami most. Ez többnyire az anyakönyvekből
derül ki, de van más forrás is.
1759-ben feltűnik Vrba András és felesége Darus Anna,
akiknek ebben az évben gyermekük születik. A további keresztelők egyikénél,
1760-ban, már magyarra fordítva Fűzfa Andrásnak írják az apát, majd 1762-ben
megjelenik a kombinált Fűzfa Kapcza András név, amelyből a továbbiakban már csak
a Kapcza marad. Megjegyzem, hogy a
Kapcza név már 1734.-ben feltűnik, Sáfrány János ekkor veszi el Kapcza Máriát,
György leányát. Az összefüggést sajnos nem tudom.
Kaczúr Pál
(*1780) és Skultéti Borbála (*1780.) gyermekeinek keresztélésekor 1805-ben még a
Kaczúr név kerül be az anyakönyvbe, 1807-ben már Cziglédi, alias Kaczúr, majd
1813-ban csak a Cziglédi név
szerepel. A Czeglédiek valószínűleg Ceglédről (Ciglédnek is mondták) jöttek, de
csak Mélykúton változott meg a nevük, addig régebbi nevükön hívták őket. A
Kaczurok származási helyét is valószínűsíteni tudjuk, Zsámbokrétről (Nyitra
megye) származhatnak, de
|
Az én anyai nagyapám családja is Szlovákiából települt át Mélykútra. Úgy tudom, hogy az egész falujuk a papjukkal együtt jött. Nagyapám apja Hovány Mihály, a nagyapám Hovány Pál: 1876-ban született Mélykúton. Testvérei István, Kálmán, Terézia. A többiek nevét nem ismerem és a ma élő Hovány család sorsát sem.
Szívesen hallanék róluk.
Üdvözlettel:Gálné Horvátovich Magdolna
Siófok,2017.06.30.